A performance art műfaji jellemzőit magán hordozó műtárgy kétszázötven négyzetméternyi területet foglal el, mézeskalácsból készült, mindenkit, aki valaha hozzátett, ideszámolva hétezer-ötszázan építették. Létrejöttének körülményei teszik érdekessé: a szobor bensőséges érzelmek ekhóinak tárgyi manifesztációja térben.



A performance-t kezdeményező művészcsoport tagjai elsőként érzelmeiket auditáltatták. Egy kutatóintézet munkatársainak segítségét kérve a mély emberi kapcsolatok érzelemkészletét hívatták elő önmagukból. Amikor a művészekről a szakemberek már úgy ítélték, hogy csakugyan együtt éreznek önmagukkal, megkezdődött a szobor létrehozása: a művészek aktuális hangjukat tárgyakban és cselekedetekben jelenítették meg. Később mindezt közszemlére téve válaszokat vártak a külvilágtól. A hétezer-ötszáz beérkezett bensőséges válaszból fölépült műtárgy tekinthető meg ezen a kiállításon.



A műtárgy 2017-ben keltette föl az európai művészet érdeklődését, 2020-ban testvérvárosa is született a svájci Fribourgban. Sonja Meyer Fribourg kulturális osztályának tudományos munkatársa így ír levelében erről: „az esemény, egyszerre részvételi és művészeti, az év végi ünnep megélése a legfőbb értéke. A Mézeskalácsváros többek között olyan társasági értékeket hordozó projekt, mint például a találkozás, az egymással való megosztás és a kreativitás. A különálló kis alkotásoknak a kiállítás ad együttes értéket és Fribourg városa nagyon örül, hogy helyet biztosíthat ennek a csodálatos magyar Mézeskalácsváros-projektnek.”